A hatalmas turbinák a tengerszinttől mérten 175 méter magasra törnek, „ezenfelül” a víz alá 78 méterre nyúlnak, így tartva egyensúlyban az óriásokat – írja a BBC.
A „hagyományos” tengeri szélfarmokat általában 50 méter mélységig telepítik, míg a lebegő, lánccal a talapzathoz rögzített egységek mélyebb vizeken is működhetnek – a mostani 129 méternyi víz felett lebeg. A norvég Statoil, mely 15 évet dolgozott a projekten, kijelentette: a potenciális telephelyek 80 százaléka 60 méteres mélység felett fekszik. Az energiavállalat szerint turbináik akár 800 méteres mélység felett is képesek a működésre – írják.
A szélfarm, mely 20 ezer háztartás energiaszükségletét fogja kielégíteni, ugyanakkor veszélyeket is hordoz magában, legalábbis az RSPB Scotland szerint. A madarak védelmével foglalkozó szervezetnek természetesen nem a megújuló energiával van problémája, hanem hogy a régióban túl sok lesz a turbina, melyek több ezer madár életét olthatják ki.